Get Adobe Flash player

2009 –

 

A telekhatáron belül lévő földgáz ellátási berendezések létesítése, üzemeltetése az ország biztonságos gázellátása szempontjából legalább olyan fontos kérdéseket vet fel, mint az újabb települések bekapcsolása vagy a szállítóvezetékek zavartalan üzemeltetése. A 3,5 millió földgázfogyasztó döntő többsége háztartás. Ezeknek a fogyasztóknak olyan gázellátási rendszert kell megépíteni, amely a laikus üzemeltető kezei között évtizedekig biztonságosan működik. Hiába írja elő jogszabály, hogy a fogyasztó köteles gondoskodni a gázberendezések rendszeres karbantartásáról, időszakos műszaki-biztonsági felülvizsgálatáról, ezt a feladatot a lakosok nagyon kis hányada veszi komolyan. Évente 200–300 között van a súlyos, gázzal kapcsolatos balesetek száma, és ez a szám nem nagyon változik a folyamatosan gyarapodó új bekötések ellenére sem. Szerencsére félünk a gáztól, hatékony a gáz szagosítása, és a gázszolgáltatók is gondos felügyelői a fogyasztói rendszereknek.
Tekintsük át a fogyasztói berendezések létesítésével kapcsolatos gyakorlatot, és gyűjtsük össze a tennivalókat. Figyelmünket a háztartási és kommunális fogyasztók rendszereire összpontosítsuk, mert ezen a területen van több tennivaló.

A gázfogyasztó rendszer tervezése, a tervek felülvizsgálata

Minden fogyasztói berendezést meg kell tervezni, kivéve azt a gázkészülék cserét, ahol az új készülékre vonatkozó műszaki-biztonsági előírások nem követelnek más telepítési feltételeket, mint ami a régi készüléknél már biztosított volt. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden olyan műveletet meg kell tervezni, amivel a gázellátó rendszert megbontják, kiegészítik vagy újat építenek. Az új fogasztói gázellátó rendszer létesítésénél a tervezést az elosztói engedélyesek maradéktalanul megkövetelik. Ugyanez nem mondható el a különböző gázkészülék-cseréknél, az egyszerűbb bővítéseknél, a gázkészülék áthelyezésnél. Nem nagyon merném 80%-nál magasabbra becsülni ezekben az esetekben a terv készíttetést, a szabályos műszaki ellenőrzést.
A tervező kamarai tagsággal és gázellátó rendszerek tervezésére vonatkozó jogosultsággal rendelkező mérnök lehet, ezen a területen nem valószínű, hogy az elosztói engedélyesek bármilyen engedményt adnának. A tervet csak természetes személy jegyezheti, tervező iroda vagy vállalkozás nem. (Nem tartom kizártnak, hogy ezt minden esetben nem tartják be.) A tervvizsgálónak is tervezői jogosultsággal kell rendelkezni  Az néhol még előfordul, hogy a tervvizsgáló nem rendelkezik ezzel.
A tervek tartalmát a GMbSZ-szabályzat részletesen meghatározza, mégsincs két azonos tartalmú terv. Nem fordítanak elég figyelmet sem a tervezők, sem a tervvizsgálók a terv kötelező kellékére, a műszaki leírásra. Nem fűznék ugyanakkor kétséget ahhoz, hogy bármelyik felülvizsgált és kivitelezésre alkalmasnak minősített tervből ugyanazt a műszaki tartalmat építi meg bármely szerelő.
A terv felülvizsgálat általában elosztói engedélyesenként azonos normák szerint folyik, de könnyen lehetséges az, hogy egy terv A elosztónál kivitelezésre alkalmas, B elosztónál pedig alkalmatlan minősítést kap. Nincs megoldva a tervvizsgálók rendszeres, egységes képzése, de az elosztóknál sem az egységes eljárási szabályok gyakoroltatása. A tervvizsgáló alapvetően a vállalati technológiai utasításokra támaszkodik, ezek pedig elosztónként kissé eltérőek. A GMbSZ-ben nem szabályozott kérdésekben az elosztók gyakorlata már lényegesen eltérő. Például: a PE-vezeték alkalmazás nyomáshatáraiban, a fogyasztói vezeték rejtett vezetésében, a mérő elhelyezésében, a turbokészülékek égéstermék-elvezetője megfelelőségének vizsgálatában. Ezekben a kérdésekben is jó lenne, ha egységes állásponttal a ma hiányzó hatóság jelen lenne.
A nagy gázkészülék-választék mellett az egyes készülékek pontos osztályba sorolása nem egyszerű feladata. A gyártók a legrészletesebb műszaki ismertetőkben is ritkán adják meg a besorolást, így a besorolásfüggő égéstermék-elvezetési rendszer tervezésénél előadódhat bizonytalanság. A tervvizsgálók sem biztos, hogy minden esetben el tudják bírálni a készülékhez tartozó levegőellátás és égéstermék-elvezetés megfelelőségét. Egy egységesen alkalmazott katalógus segíthetne ezen a bizonytalanságon.
A terv vizsgálatára a jogszabály 15 napot enged meg az elosztónak. A tervezők kellő egyetértést tanusítanak, ha ezt a határidőt nem sikerül betartani.
Alig van olyan terv, amelyik változtatás nélkül épül meg. A szabályozás nem rendelkezik arról, hogy milyen eltérés esetén kell a tervezőnek láttamozni a változtatást, és mikor kell ezt a tervvizsgálónak is megmutatni. A gyakorlatból azt lehet szabálynak javasolni, hogy a fogyasztói vezeték nyomvonal-változtatást még ne kelljen a tervezőnek ellenjegyezni, minden más változást azonban igen. Ha a tervezőnek ellen kell jegyezni a változást, akkor a tervet be kelljen mutatni a tervvizsgálónak is.

A gázfogyasztó rendszerek tartalma

A gázfogyasztó rendszerek – nyomáscsökkentő, gázmérő, vezetékek és szerelvények, gázkészülékek, égéstermék-elvezető rendszerek – sokat fejlődtek az utóbbi években. A fejlesztések az üzembiztonság növelésére, a hatásfok emelésére, a magasabb komfortosság érdekében, és esztétikusabb megjelenés irányába folytak.
A nyomáscsökkentők és a gázmérők megfelelnek minden európai szabványnak, biztonságosak, és minden készüléktől elvárható a legalább tízéves zavartalan működés.
A gázvezetékek területén előretört a rézvezeték, ezen belül is a présidomos szereléstechnika. Ma már a szabadon szerelt csatlakozó- és fogyasztói vezetékek 95%-a rézcsőből épül, a földi vezeték szinte kizárólag PE-anyagú. A rézvezeték esztétikusabb, gyorsabb és olcsóbb kivitelezést jelent. A műszaki-biztonsági szabályozás megengedi a fogyasztói vezeték rejtését, eltakarását, esetenként az elvakolását is. Ez az újdonság még nem tudott egységes elbírálást kapni a műszaki átvevők körében.
A szerelvények is korszerűbbek, biztonságosabbak lettek. Egyre több helyen alkalmazzák a hajlékony kötőelemeket a gázkészülék bekötésére, és hőálló kivitelű kötések is elérhető áron állnak már rendelkezésre.
A gázkészülék választék hatalmas, az egészen szerény kivitelű készüléktől a teljesen automatizált gázkészülékig mindenki megtalálhatja az igényének és pénztárcájának megfelelő választékot. Észrevehetően visszaszorul a hagyományos, kéményes készülékek használata, helyüket a turbokészülékek veszik át. Ugyancsak kiszorul az alkalmazásból a parapet és a kéményes konvektor is. Terjed a kondenzációs fűtőkészülékek használata, bár nem minden esetben vannak azzal tisztában a megrendelők (és néha a gázszerelők sem), hogy a kondenzációs kazánhoz más fűtési rendszert kell építeni, mint a hagyományos kazánokhoz.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni a gázkészülékek évenkénti-kétévenkénti biztonsági felülvizsgálata, karbantartása fontosságát. Ennek során a fogyasztói gázberendezés kötéseinél a szivárgás-ellenőrzést, a készülékek gyári beállítása ellenőrzését, az üzemelési jellemzők ellenőrzését, égéstermék-vizsgálatot, a készülék takarítását kell(ene) szakemberrel elvégeztetni.   Sokszor helytálló a fogyasztó kritikája, hogy a szerelő(?) elég sok pénzért csak kiporszívózta a gázkészüléket. Bízzuk ezt a biztonsági felülvizsgálatot, karbantartást a gázkészülék szakszervizére.

A kivitelező

A fogyasztói gázberendezés kivitelezője csak mestervizsgával és a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal gázszerelői igazolványával rendelkező személy lehet. Ezért az igazolványért a szerelőnek egy sor képzésen kellett megfelelni, és a rendszeres továbbképzése is a jogosultság feltétele. A képzés és továbbképzés rendszere elég alapos ahhoz, hogy további kiegészítő vizsgákat: rézvezeték-szerelés, PE-a összekötő szerelés, különböző gázkészülék-típus szerelési vizsgák már nem kellene követelni a szerelőktől. Talán csak a PE-hegesztés követelményeivel egészíteném ki a gázszerelő mester oktatást, ha ilyen feladatot is akar végezni.
Nem szól a szabályozás arról, hogy egy szokásos, két-három főből álló szerelőbrigádban hány személynek kell az előbb hivatkozott szerelői igazolvánnyal rendelkezni, vagyis egy szerelő mellett hány segítő (akár képzetlen, betanított munkás) dolgozhat, és ezek a segítők milyen műveleteket végezhetnek. A műszaki átvevők is jótékonyan csak azt vizsgálják, hogy a munkát átadó személy legyen jogosult gázszerelő.
A gázszerelőkkel kapcsolatos másik érdekesség az, hogy az elosztói engedélyes gázhálózaton vagy a fogyasztónál hiba lehárításon dolgozó személyzete nagy részének nincsen gázszerelői jogosultsága.
Ezeknek a képzettségeknek ellenőrzésére is hiányzik egy hatóság.
Beszéljünk még a dokumentálás és engedély nélküli munkavégzésről is. Becslések szerint a lakossági fogyasztók akár 30%-ánál is található terv, jóváhagyás, műszaki felülvizsgálat nélkül épített  berendezés. Lehet, hogy csak egy készülék csere, lehet hogy csak egy további készülék beépítése vagy áthelyezése. Az engedély nélkül létesített berendezés műszaki-biztonsági szempontból általában megfelelő. Azok a szerelők, akik ezeket az illegális szereléseket végzik, ugyanakkor általában nincsenek tisztában a légellátás és az égéstermék-elvezetés szabályaival. Ez a helyzet azt sugallja, hogy az ötévenkénti kötelező(?) műszaki-biztonsági felülvizsgálatok mai rendszerét át kellene gondolni.

A műszaki átvétel, hatóság

A műszaki átvevő általában nagy gyakorlattal rendelkező szakember, legtöbb helyen mérnök. Elosztói engedélyesenként az egységes képzésük nincs megoldva, a kötelezően betartandó műszaki-biztonsági követelményekhez gyakran hozzáadnak még egyéni elvárásokat is.
Ha egy műszaki átvevő igazán meg akarja keseríteni a gázszerelő életét, akkor minden előírt vizsgálatot elvégez a megépített gázellátó rendszeren, minden képzettségi bizonyítványt elkér, ellenőrzi a munka-, tűzvédelmi- és környezetvédelmi előírások betartását és az ezekre vonatkozó dokumentációkat, minden gázzal érintkező anyagról megfelelőségi tanusítványt kér. Nincs olyan kivitelezés, ahol ezek teljes körű vizsgálata során ne fordulna elő hiányosság, vagyis az egyenként helytálló szigorú követelmények a gázellátó rendszer alkalmassága együttes vizsgálatánál más tartalmat kellene kapjanak.
Reprezentatív felmérés alapján a fogyasztói gázberendezés műszaki átvételi eljárások több, mint 95%-a első alkalommal sikeres. Ebben benne van a szerelők és a műszaki átvevők sokéves összeszokottsága is.
A kivitelezés során az elvégzett munka minőségét a tömörségvizsgálatok és az alapos műszaki átvétel megfelelő szinten biztosítják. Ha a beépített anyagok megfelelőségéről a dokumentációt hasonló gondossággal ellenőrzik a műszaki átvevők, akkor a megépült rendszerek műszaki alkalmasságát jónak mondhatjuk.
Gázipari jogszabály ma nem nevez meg hatóságot, amely a fogyasztói gázberendezések területén illetékes. Ha a gázberendezés tartalmaz nyomástartó edényt, éghető folyadék-tartályt vagy ipari méretű kazánt, akkor a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal jár el hatóságként, más jogszabályok alapján. Tisztázatlan, hogy az elosztói engedélyes eljárása során előforduló szabálytalanság esetén kihez lehet fordulni.
Tulajdonképpen a fogyasztói gázberendezések létesítésénél közismerten használt GMbSZ jogállása körül sem zárultak le a viták. Bár jogszabály nevezi meg ezt a műszaki-biztonsági szabályzatot, mégis miniszteri körlevéllel tették közzé, ezért a bírósági gyakorlatban nem minősül jogszabálynak. (Ugyanakkor az elosztó rendszer műszaki-biztonsági szabályzata miniszteri rendeletben jelent meg.)  Szerencsére a GMbSZ elég alapos munka, és a gázipar szereplői a leírt szabályokat nem vitatják vagy nem mellőzik. A le nem írt gyakorlati kérdések okoznak inkább vitát a szerelők és az elosztók szakemberei között.
Visszatérve a súlyos gázüzemi balesetekhez. A balesetek mintegy 10%-a öngyilkossági kísérlet, gyakran sajnos  további súlyos következménnyel is jár. A fogyasztói mulasztások okozzák a balesetek döntő többségét, az elosztók hibájából alig-alig fordul elő baleset. A fogyasztói mulasztások változatosak: a gázkészülék-karbantartás elmulasztásától a házi barkácsolásig sok felelőtlenséget lehet megállapítani. A halálos kimenetelű balesetek nagy része égéstermék visszaáramlási, levegőhiány okokra vezethető vissza, amely a felhasználó felelőtlenségével, a kémény rendszeres, szakszerű felülvizsgálatának hiányával, a levegő utánpótlás útjának elzárásával függ össze legtöbbször. Soha nem lehet elég a lakosság körében a felvilágosító munka.

Az égéstermék elvezetés

A kivitelezés része a gázkészülék égéstermék-elvezető rendszerének megépítése majd műszaki átvétele is. Az „A” és a „B” osztályú gázkészülékek helyiségében frisslevegő-beeresztő rendszert kell tervezni és megépíteni. Ennek tervezése a tervező feladata, működőképessége ellenőrzéséért pedig a műszaki átvevő felel. Az égéstermék-elvezetés megfelelő kialakítása a „B” osztályú készülékek esetében a kéményseprő közszolgálat felelőssége.  A gázos műszaki átvevő csak azt ellenőrzi, hogy egy évnél nem régebbi kéményseprői tanusítás van-e az adott készülékhez. Nem vállalkozok a kéményseprők munkájának értékelésére.
A turborendszerű készülékek (“C” osztály) égéstermék elvezetője és frisslevegő-bevezetője szabályszerű szerelése és műszaki felülvizsgálata körül még ma sem ültek el az indulatos viták. A kéményseprők minden ilyen készülék égéstermék elvezetőjét vizsgálni  és tanusítani akarják, a gázos szakma pedig azt mondja, ha az elvezető rendszert a gyári előírások szerint építik ki, és a szerelő vállalja a felelősséget az előírásszerű kivitelért, akkor nem kell a kéményseprő közreműködés. A két fél álláspontja valószínűleg a mindkét oldalon tapasztalt hiányosságok miatt ütközik.

Szilágyi Zsombor
ETE Gázszakosztály